Megszokhattátok már, hogy a kelta játék harci szabályai meglehetősen liberálisak mindenben, kivéve a biztonságot. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy szinte minden olyan fegyvert lehet használni, amely ebben a korban használatban volt. A fegyvereknek mindenki igyekezzen utána nézni, vagy kérdezzen minket bártan. Röviden fussuk azért át a két alapnép fegyverzetét és védőfelszereléseit.

Rómaiak: rövid, 50-60 cm körüli egykezes kard, hozzá központi fogós pajzs (ha van), másik lehetőség a lándzsa, akár pajzzsal is. A közelharc előkészítéséhez dobólándzsa (kb 1-1,5 m, vékony, de nem törékeny, könnyű, orra súlyozott és végig burkolt), íj (max 20 font, kézi készítésű, de max játékíj bőrrel fedve) és nyílvesszők (vastagon burkolt). Páncélnak láncing, esetleg lemezvért (segmentata)

Kelták: hosszú kard, lándzsa, hozzá akár pajzs, szintén központi fogós. Íj, nyíl, védőfelszerelésnek festés, esetleg láncing.

Találati felület kardok, tőrök és lándzsák esetében egy kb. ujjatlan pólónak megfelelő terület, míg íjak (nyilak) és hajítólándzsák esetén a teljes testfelület, a fej és nyak kivételével. Íjjal lőni, vagy hajítólándzsát dobni 5 méteren belülről tilos. Az eddigi tapasztalatok miatt erre tessék különösen figyelni!!! Ezen fegyverek használata játék közben is megtiltható egyes, veszélyes játékosoknak.

Fontos megjegyezni, hogy a hangulatromboló fegyverek, páncélok, pajzsok és ruhák a játék során nem lesznek használhatók. Ilyenek a teljesség igénye nélkül: alkaros lovagpajzs, vagy ennek ostromjátékon használt bármilyen verziója. Minden ami polifoam, szivacs, vagy szövet, legyen az páncél vagy pajzs. Láncos buzogány. Karate ruha. Lovagi vért, legyen bármiből. Ősmagyar visszacsapó íj, nyílpuska. Tornacipő, színes melegítőnadrág. Nem várjuk el tőletek, hogy teljesen korhű ruházatra költsetek, de a hangulatromboló és igénytelen felszereléseket is kerüljük…

Megfelelő burkolat és ellenőrzés mellett szinte minden fegyver (akár kasza, villa) elkészíthető és használható.

A megfelelően kivitelezett vaspáncélok védenek a lő- és dobófegyverek ellen. Más előnyük nincs (ez persze önmagában is elég nagy…).

A fegyverek elkészítésére segédanyagok a http://teutos.atw.hu oldalon találhatók.

Töltési szabályok:

A játékban továbbra is egy életpontos rendszer van érvényben. A sebesülést elszenvedő katonák ki kell álljanak a csatából, amennyiben egyéb szabály másképp nem rendelkezik. A töltőre azonnal elindulhatnak, nem kell megvárniuk a csata végét. Amennyiben a nyertes fél felszólítja őket arra, hogy álljanak meg, úgy ezt kell tenniük és rabságba ejthetők (ld. a rabszolgáknál), vagy aranypénzeiket be lehet gyűjteni (ilyenkor a fogoly köteles átadni minden nála lévő aranypénzt, ami mindenkinek a becsületére van bízva…). A játékterületen kószáló sebesült bármikor fogságba ejthető/kifosztható. A fegyvere nem vehető el, de ha valaki a terepen vagy a táborban hagyja a fegyverzetét, akkor innen az elvihető, de a játék végén azt vissza kell sértetlenül szolgáltatni eredeti tulajdonosának!

A római katona mindig magánál kell hordja zsoldja egy részét, amely a csata végén elszedhető tőle. A játéktéren a következő helyszínek számítanak töltőnek: minden csapatnak két zászlója lehet, melyeket a tábor közepén jól látható helyen kell elhelyezni (ebből egyiket a saját táborába kell felállítania, a másikat pedig valamelyik táborba… ha esetleg az eredeti tábor elfoglalnák ez lehet a töltő…), Mars-mező/Szent liget (aktuális tulajdonosnak)

A néphez tartozó töltők működése egyszerű: A sebesült elmegy csapatának az egyik zászlajához és itt 10 percet tölt el, amelyet bizonyos később részletezett szabályok módosítanak. Ha valaki úgy lesz sebesült, hogy csapatának egyik zászlaja sincsen már meg (ld. a táborok elfoglalásánál), akkor rabszolgaként jelentkezik annál a csapatnál, ahol legalább az egyik zászlójuk található (itt a rabszolgákra vonatkozó szabályok érvényesülnek rájuk). Talán magyarázatra a Mars-mező/Szent liget szorul. Ezek a helyszínek időlegesen foglalhatók el és ekkor meghatározott ideig a tulajdonos népre jellemző szalaggal körülvéve annak a népnek töltőként funkcionálnak. Elfoglalásuk a következőképp történhet: naponta 3 alkalommal (10, 14 és 18 órakor) a szervezők ellenőrzik ezeket a területeket és aki a következő negyed óra végén birtokolja őket (akár harccal, akár úgy hogy más egyszerűen nem jön) az nyeri meg a töltés jogát a következő 4 órára. Ilyenkor piros (római), vagy kék (kelta) szalaggal lesz a terület jelölve.

Mágia:

Mivel történelmi hadijátékról van szó, ezért kikerült a mágia fejezet. Hangulatilag nem illeszthető bele ebbe a valósabb világba. Ettől függetlenül varázslatos erejű tárgyakat ez a kor is ismert, így itt ezek leírásával foglalkoznék.

A légió jelvénye

A légiós jelvény a hivatásossá válás idejében (Marius) kezdett fontos, összetartozást szimbolizáló jelképpé válni a katonák számára. Ekkortájt alakult ki sok, a seregen belüli összetartást erősítő szokás. A jelvényért a katonák akár életüket is feláldozták, hiszen hatalmas szégyen volt elvesztése és a büntetés (tizedelés) sem volt akármilyen. Elhihetjük tehát, hogy a légiós számára szinte mágikus erővel bírt.

Játéktechnikailag ez annyit tesz, hogy amíg a légiós zárt alakzaton belül a jelvény és az őt hordozó signifer körül harcol, addig az elesett légiós nem kell kiálljon a csatából mikor találatot kap. Találat esetén egyszerűen le kell dobja fegyverét e földre, de pajzsát továbbra is kezében tarthatja és védekezhet így védve társait és megakadályozva az alakzat felbomlását.

Ez a szabály az auxiliára, valamint pajzsfalon kívül harcolókra nem, de a pajzsfalon belül harcoló lándzsásokra viszont vonatkozik. Értelemszerűen a lándzsás ilyenkor teljesen képtelen lesz beavatkozni a csata további kimenetelébe, de távozásával nem kell felbontani az alakzatot. Amennyiben a signifert találat éri úgy a szabály nem fejti ki tovább hatását. Ezt hangjelzéssel adjuk mindenki tudtára. Az elhullott légiós(ok) kiállnak. Ezzel gyakorlatilag a légió elesett…

A szabály azt szolgálja, hogy a zárt alakzatban harcoló légió ne bomoljon fel olyan könnyen. Amennyiben viták forrása lesz játék közben kiiktatjuk.

A kelta totem

A kelta totemnek gyógyító ereje van, amennyiben azt a druida tartja a kezében és a földbe van szúrva. Ilyenkor aktuálisan töltőként üzemel, ahol módosított töltési szabályok (1 perc) érvényesek. Amennyiben a druida sebesülést szerez, akkor mind ő, mind az éppen ott töltők indulhatnak vissza másik töltőjükre.

Oltár

Oltárt az egyes vallási vezetők tartanak fent a népek táborában. Ebből a római légiós erődben és a kelta erődben (dun) lesz 1-1 db. Amennyiben ez éppen „üzemel”, vagyis a vezető áldozatot mutat be (pl. füstölőt és gyertyát éget), akkor az ide érkező sebesültek a szertartás végén visszatérhetnek a játékba, vagyis töltési idejük kb. 0 perc lesz. Tömegáldás… 

Táborok elfoglalása:

A mostani rendszerben szeretnénk sokkal egyszerűbbé tenni a táborok elfoglalását. Az eddigiekben ennek esélyét jelentősen rontotta az, hogy a védők elég gyorsan tudtak tölteni ahhoz, hogy szinte azonnal vissza tudtak térni a csatába. Ennek következtében a támadóknak ugyanazt az emberrel többször is meg kellett küzdeniük, miáltal a többszörös túlerejű támadás is hamar megtört.

Ha egy csapat ostromolni kezd egy tábort, akkor a támadás idején semmilyen varázstárgy nem működik! Viszont a tábor közepén lévő csapatzászló minden csapattag számára, aki a táborban van az, ostrom idején egyszer biztosít töltést, de akkor azonnal! (Tehát minden védőnek tulajdonképpen két élete van.) Ha viszont egy védő másodszor is sebesülést szerez az ostrom során, akkor félre kell állnia és a tábor elestének esetén az ostromlók rabszolgája lesz (ezért érdemes mérlegelni, hogy van-e értelme ilyenkor tovább védeni, vagy a második sebesülés szerzése előtt elmenekülni). Ha mindkét zászló a tábor közepén van, akkor mindkét zászló egyszer-egyszer biztosítja ezt a lehetőséget, így összesen kétszer lehet azonnal tölteni. Amikor az ostromlók közül valaki megérinti a zászlót, a tábor elesett és az ostromlók birtoka lett. A megszerzett csapatzászlót el lehet vinni, de a védők az ostrom során nem vihetik el a zászlójukat (vagy zászlóikat).

A táborát elvesztett csapat ilyenkor azt a másik tábort használhatja töltőnek, ahová előzőleg az egyik csapatzászlaját elhelyezte. Ha mindkét zászlaját elvesztette egy csapat, akkor azok a tagjai, akik sebesülést szereznek, annak a csapatnak a rabszolgái lesznek, ahol legalább az egyik zászlajuk van (függetlenül attól, hogy azok miként jutottak hozzá).

Rabszolgaság: A rabszolga a legfontosabb erőforrás Rómának. Többféleképpen beszerezhető. Csata után fogságba ejthetők vagy ostrom után. Őket fél óráig lehet dolgoztatni. Rabszolga vásárolható is. Ilyenkor is fél óráig lehet dolgoztatni (de tilos valakit órákig adni, venni, legfeljebb egy tulajdonoscsere lehetséges). A töltőjüket elvesztett rabszolgákat a fél órás munka után a tulajdonosuknak fel kell szabadítania.

Rabszolgalázadás

Amennyiben a dolgozó rabszolgáknak valaki fegyvert ad, azok rabszolgaként fellázadhatnak. A lázadó rabszolgák innentől normál katonaként viselkednek, bár fegyvereik gyakran sajátságosak (kasza, villa). Nem érvényes rájuk a druida nyújtotta (oltár, totem) töltési kedvezmény, akkor sem, ha segédcsapatként harcolnak a kelták oldalán. Amennyiben sebesülést szenvednek teljes töltési idővel töltenek a kelta városban.

Opcionális szabályok:

Tizedelés

Az egyik legsúlyosabb büntetés és fontos fegyelmező eszköz a légióban. A katonák felsorakoznak, majd minden tizediket a centurio megöli. Ők teljes töltési idővel töltenek, semmilyen kedvezmény nem vehető igénybe.

Kifosztás

A római katonák a nap bizonyos részében zsoldot kapnak, amelyért vásárolhatnak a városban italt, rabszolgát, stb. Ezt a zsoldot magukkal kell hordják, mindig egy erre a célra készített szütyőben (római katonán alapfelszerelés, anyaga bőr vagy szövet). Amennyiben a katonát az ellenség a karmába keríti (legyőzi, sebesültként megállítja, stb.) akkor zsoldja egy részét (akár az egészet is) elvehetik tőle.

Éjszakai játék

Szürkület után, azaz kb. 8 után a fegyveres harc meg van tiltva a terepen, kizárólag saját felelősségre, lehetőleg kivilágított helyen folytatható. Lehetőség van viszont tőrrel az árnyak között vadászni. Tehát tábort foglalni, ostromolni nem lehet, de valakit levadászni, zsákmányt szerezni (nem lehet csapatzászló). Éjjel 12 óráig van lehetőség tőrrel "játszadozni", ezután a játék reggel 8-ig áll, hogy mindenki ki tudja pihenni magát. A tőr éjszaka nem fog a nehézvérteseken. Vagyis nehézvértes őrt ily módon elveszejteni nem lehet, kiiktatásához más trükk kell.

Hajók

A játékban több táborhoz is tartozik majd kikötő, illetve ehhez hajó. Adott csapat teljes felelősséggel (anyagi és erkölcsi) tartozik a csónakokért. Ezeket a hajókat el lehet lopni, de akkor a felelősség is átszáll az új „tulajdonosra”. A vízen a hajókat nem lehet támadni, vízi csata nincsen, a balesetveszély miatt. Viszont hajókból lehet távfegyvereket alkalmazni…

A hadijátékokon használatos fegyverek és vértek

Fa gyakorlókard

„A Live-okon használt kardok anyaga sokféle fa lehet. Mindenek felett ajánlom figyelmetekbe, hogy a könnyű, nem törékeny és megfelelően burkolt karddal nagyon nehéz sérülést okozni véletlenségből. Emiatt erre a célra az ésszerűség határain belül mindenképpen a könnyebb fegyverek mellett tesszük le voksunk, hiszen a hitelességnél sokkal fontosabb a biztonság.”

A Teut Os által támogatott módszer szerint „a kiszemelt fát (leginkább mogyorót) levágjuk, megtisztítjuk az oldalágaktól, de kérgét semmiképpen nem távolítjuk el. Ezt követően általában egy közepes (5-15 fok) hőmérsékletű helyen, egy télen át szárítjuk. Ez a pont igen fontos, bár nehéz kivárni. Ha sikeresen megszáradt a fánk, akkor végeit egyenesre vágjuk, majd 4 rétegben polifoamot, vagy 2 rétegben csőburkoló polifoamot (összesen minimum 20 mm vastagságban) tekerünk rá, amelyet ragasztószalaggal rögzítünk.

A kard szúrásra használt végének kiképzése külön említést érdemel. Itt úgy járunk el, hogy a rátekert polifoam 4-5 cm-t túllóg a fán és a kialakuló résbe szivacsot, polifoam darabkákat tömünk, majd a rést egy 8x8 cm-es polifoam négyzettel zárjuk. A burkolóanyagot 3-4 réteg ragasztószalag rögzíti és védi a sérülésektől. Nem szükségszerű így burkolni a hosszú kardok markolathoz közelebb eső egynegyedét, ahol 1-2 réteg használata elfogadott, de ennyi mindenképp kívánatos is.

A keresztfa készítése úgy történik, hogy két enyhén bereszelt, hajlékonyabb fát feszítünk rá a kardra, majd ráragasztjuk, hogy ne mozogjon.”

A MacEpona kardok a fentiektől annyiban térnek el, hogy az alapanyaguk 2-2,5 cm vastag akácpadló, az egyes alkatrészek – pl. a hárító rész – enyvezéssel kerülnek rögzítésre, a fegyvert pedig több rétegben kemény parkettalakkal vonjuk be, a használat során jelentkező esetleges hasadásokat, ill. a szálkásodást elkerülendő. A burkolat minden esetben legalább két rétegű csőszigetelő polifoam, mivel ezek a fegyverek nehezek és lényegesen keményebbek is. A jellemző fegyverhosszok:

- Római kard: ilyen sohasem létezett, a lómaiak idétlen kis dikicsekkel harcoltak… (legfeljebb 60 cm)

- Kelta kard: 60-90 cm. Mivel jellemzően egykezes szúrófegyverről van szó, előnyösebb a rövidebb cucc.

- Germán kard: 80-110 cm. Nagy és még nagyobb, egykezes, zárt alakzat ellen használva tuti belépő a Valhallába.

Fa gyakorló lándzsa

„Kivitelezése egy megfelelő hosszúságú és egyenes bot kiválasztásánál kezdődik. Alapanyagként kőrist, tucattermékhez bálványfát használunk. A polifoam-ot több rétegben kell a végére tekerni, úgy, hogy jelentősen túllógjon a fán. Ezután ezt a rést be kell tömni. A burkolata lehet ragasztószalag, esetleg vászon.”

A MacEpona lándzsák alapanyaga a legtöbb esetben függönyrúd, mivel egyenes, esztergált és igen szívós. Kísérleti jelleggel készült már olyan változat is, amelynek nyele több összecsavarható elemből áll. A döfőlándzsák igény szerint szárnnyal (a kardok keresztvasára hajazó elem a lándzsahegy tövénél) is készülhetnek.

Jellemző típusok:

- Döfőlándzsa: 1,5-2 m

- Dobólándzsa: 1,5 m

Pajzsok

„A tarian elkészítése költséges. Alapja egy 6-10 mm vastag rétegelt lemez lap, amelyet a kívánt alakra vágunk. Ez a keltáknál ellipszis, vagy hatszög. Közepén lyukat kell vágni az umbo és a fogó felszerelése miatt. A fa védelmében a pajzs széleit is festeni kell. A belső lyukat lehet, sőt kell is bőrrel burkolni a kéz védelme miatt. Az umbo-k jelenleg 1,5 mm vastagságú fémlemezből készülnek, amely sajnos hajlamos a horpadásra. Az umbo házi körülmények és alkalmas eszközök hiányában nehezen kivitelezhető. A pajzsra 8-10 szegeccsel (alumínium, 3mm széles, 15- 25 mm hosszú) kerül rögzítésre.”

A MacEpona pajzsok egymásba illeszthető fenyőlécekből készülnek, amelyek annyira kísértetiesen hasonlítanak a lambériára, hogy tulajdonképpen azok is. A kész felület enyhén ívelt. A pajzs külső oldalára 3 mm vastag rétegelt lemez, majd két réteg enyvvel átitatott vászon kerül (elkerülendő a hasadozást, törést, stb.). A fa alkatrészek közül legutoljára a pajzs gerince készül el, majd az egészet lefestjük a kívánt színekre, végül pedig több réteg lakkot is kap. A fogó feletti részre kerül a pajzsdudor, amit – mivel a gerinc miatt nem kell félgömb-alakúra domborítani – rozsdamentes acéllemezből hajlítunk, ütlegelünk, flexelünk… egyszóval alakítunk ki.

A fogóhoz tartozik még egy állítható szorosságú, kötélből készült rögzítő is, amely csuklónál tart, stabilabbá téve ezzel a pajzs fogását.

Jellemző típusok:

- Kelta pajzs: ovális, vagy hatszögletű, bár hála nekünk, van nyolcszögletű is.

- Germán pajzs: hatszögletű, kerek, vagy csepp-alakú.

- Targát: kicsi és kerek, és fegyvert is lehet hozzá fogni.