A kelta kultúrában Epona istennőt lóháton, vagy néha szarvas lúdon, az égen keresztüllovagolva ábrázolták. A legtöbb kelta istennőhöz hasonlóan őhozzá is három aspektus rendelhető – néhol a „három Epona”-ként említik.

Epona különböző változataiban ismert volt a gall, a brit-római, a Rajna- és Duna-menti kultúrákban. Római domborműveken fennmaradt ábrázolásai lovaglás közben vagy ló mellett állva, ritkábban pedig a ló hátán meztelenül fekve mutatják. Jelen ismereteink szerint ő volt az egyetlen kelta istennő, akit Rómában is tiszteltek, Epona Augusta vagy Regina néven.

Epona csupán egy a lovakhoz kötődő kelta istennők közül: Britanniában Brigantia, ill. Nagy Anya néven tisztelték, és valószínűsíthető, hogy a „Lúd-anya” koncepció eredete is őhozzá köthető.

Az ír mitológiában Macha-nak, Crunnchu feleségének, versenyeznie kellett a leggyorsabb lóval, de meghalt a célt jelző oszlopnál, miközben ikreknek adott életet (Émain Macha – Macha ikrei). A Connacht-i Medb (Maeve), a szuverenitás és kielégíthetetlen szexualitás istennője szintén legyőzte a leggyorsabb lovat. Étain vagy Echraide a lovaglás és az újjászületés istennője. Cliodna a Másvilág istennője, ahol a lovaglás kedvelt sport volt. A rémálmokat a kelták hite szerint a kanca képében megjelenő lóistennő okozza.

A nagy walesi királynő, Rhiannon, egy fehér kancán lovagolt és senki emberfia nem érhette utol.

A skandináv és kelta kultúrákban, egyes rítusokat kivéve tabu volt a lóhús fogyasztása; a lóistennő tiszteletére rendezett ünnepségeken a lóvérnek rituális szerepe volt.